Mi a meta? Csak a Méta!
Minden évben nagyon várom a nyarat, még akkor is, ha néha elviselhetetlenül forró tud lenni. Alapvetően a szervezetem jobban tolerálja a nagy meleget, mint a hideget – nagyon fázós vagyok, a végtagjaim főleg, úgyhogy ritka az, amikor a nyár szinte már sok számomra. Persze ez nem azt jelenti, hogy a tűző napon mászkálok óraszám, de igyekszem a pozitív oldalát látni ennek a kánikulának. Persze a klímaváltozástól ez teljesen külön téma – azt sehogyan nem lehet jó színben látni sajnos. Azt gondolom, hogy sokakkal ellentétben szerencsés vagyok, mert tolerálom a szélsőséges meleget is – el sem tudom képzelni, mit érezhet az, aki idős, krónikus beteg, vagy egyszerűen csak olyan típus, aki megőrül ebben az időben. Van is olyan ismerősöm, aki szenved, mint a kutya, és ha teheti, csak klímás helyiségben tartózkodik, ellenben az enyhébb teleket meg sem érzi, akár bőrdzsekiben is átvészeli. Ezzel szemben én már 13-15 fok alatt is nagykabátot húzok.
Persze a legjobb a nagy forróságban a vízpart mellett lenni, legalábbis nekem egyértelműen. A legszebb élményeim mind a nyárhoz és tóhoz vagy tengerhez kötődnek, szinte lételemem a víz közelsége. Ha pedig beköszönt a hűvösebb időjárás, meleg takarókba és pulóverekbe bugyolálom magam, egyedül ez segít, hogy megússzam a didergést. De képes vagyok egy hűvösebb nyári napon is a lakásban meleg zoknit és közepesen vastag kezeslábast húzni. Nyilván nem a 40 fokban… De megesik. Pedig még klímánk sincs, csak nagyon könnyen lehűl a lakás. Continue reading